Hi triptico!

Let me tell you a few things about Hungarians by posting here one of the greatest Hungarian poets Endre Ady 's poem. It is about Hungarians. Let me answer with this to your post.

THE PEOPLE WHO RESILE

This is the people who resile cringing
from war,
and betray the master
uses the belt.

This people is a beast who labors
for little khans,
never fights
but nurses his listless grudge.

When someone shows force, he sees force.
Born to beating not to beat,
he never uses his powers
or strength against strength.

He was schooled by his masters.
He curses but never kicks,
and once someone has kicked him
it becomes a habit.

Lazy and flabby, he sits there
conned of his heritage, heart, and brain,
and only because a few cry out
does he know he is slapped.

Would that the lord of miracles saw
this pitiful people at last
and gave them
a cruelty of their own.

And their leaders, a few remaining,
would cease the broken prayer:
Why fight?
They want a dog's fate. Let it be so.

Translation: Anton Nyerges

It goes in Hungarian like this:

A HÖKÖLÉS NÉPE


Ez a hökölö harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
rásuhintott szíjostorával

Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Eröt mutattak, eröt látott,
Vertnek született nem verönek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett eröt erönek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz,
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, pelyhüdten,
Fejét jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznának,
Azt se tudná, hogy öt pofozzák.

Csak a csodák ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet
Adna neki egy dárdányi,
Úri kis kíméletlenséget

Hogy néhány maradt sereghajtó,
Törötten fogyva azt ne vallja.
Ezért a népért úgy is mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.

Ady Endre